Van egy 9 éves kislány, aki nemcsak betege a Bethesda Gyermekkórháznak, hanem jó tündére is annak. Janka egyéves korában került a kórházba, tejfehérje allergia miatt, azóta Czelecz doktornő gondozza, akivel szoros lett a kapcsolata az évek során. Amikor párévesen kontrollra ment, észrevette: a gyerekek rettegnek a vérvételtől, ezért megmutatta nekik az ő kedvenc plüssmajmát, majd látva annak sikerét, megfogadta, hogy minden évben összegyűjti a plüsseit és elhozza a beteg gyerekeknek. Így kezdődött Janka missziója, aki azóta minden évben újabb és újabb ötletekkel áll elő, hogyan segíthetne a kórház kis betegeinek, sőt immár dolgozóinak is. Édesanyát kérdeztem, hogyan vált a kislány ennyire korán ennyire érzékennyé mások szükségleteire.
Édesanyja szerint Jankának „hatalmas szíve van, nagyon érzékeny és minden helyzetben igyekszik segíteni”. Az első kórházi élménye Czelecz Judit doktornőhöz kötődik, akivel attól lett szoros kapcsolata a nyolc év alatt, hogy a doktornő és asszisztense, Csilla, minden alkalommal nagy szeretettel és megértéssel fordultak feléje, így Janka sosem félt, amikor megtudta, hogy újabb vizsgálatra kell menniük. Szakmailag nem volt egyszerű a kislány diétás étkezését beállítani, de nekik köszönhetően, sikerült, így az egész család hálás érte.
Első jótékonysági akció
Első „jótékonysági akciója” mégsem a doktornőhöz kötődik, hanem a többi kisbeteghez, akiknek arcán látta, mennyire félnek a vérvételtől és pici kora ellenére megérezte, mivel lehetne jobb kedvre deríteni őket. Ő maga is több alkalommal volt vérvételen, és megtapasztalta kisbaba korától, milyen érzés, amikor megszúrják. Várakozás közben, látva a sok síró, félő gyermeket, odavitte hozzájuk Pajtit, a saját plüss majmát, aki neki is segített abban, hogy ne féljen. Amikor pedig látta, hogy a plüssállat másoknak is biztonságot ad, elhatározta: minden évben odaadja a kórháznak az általa összegyűjtött plüssöket.
Újabb jótékony ötletek
Ahogyan Janka cseperedett, úgy jöttek újabb és újabb ötletei. Például az, hogy beviszi a legkedvesebb babaházát, mert „azzal sokáig tudnak játszani a gyerekek és hamarabb eltelik az idő bent, amíg várakoznak”. A következő alkalommal pedig olyan ajándékon gondolkodott, aminek látássérült gyermekek is örülhetnek, és maga rájött arra, hogy az illatos filc lehet erre egy jó megoldás, mert annak ők is érezhetik az illatát.
Amikor édesanyja arról mesélt neki, hogy a kórház támogatást gyűjt, hogy újra kiadhassa egy korábbi mesekönyvét, Janka azt kérte, utalják el a zsebpénzét, mert „sok kicsi sokra megy”. Amikor pedig megtudta, hogy a koronavírus kapcsán gyűjtést szerveztek a dolgozóknak, azt javasolta, vásároljanak édességet, kávét, teát a dolgozóknak; és még arra is figyelt, hogy cukormenteset is vigyenek, mert lehet, hogy van a dolgozó között cukorbeteg. Legutóbb húsvétkor maga állított össze egy csomagot a dolgozóknak és gyerekeknek; úgy gondolta, talán egy pici örömet tud nekik varázsolni azokban a nehéz időkben.
Minden alkalommal rajzot is küldött nekik, ráírva: „Köszönjük, hogy vagytok!” Egyik nap Janka levelet kapott,
amelyben a dolgozók megköszönték neki az ajándékot és a valóban hatalmas örömöt, amit szerzett nekik. Janka másik szívügye az állatmentés.
Állatmentés kilenc évesen
A Putrinka Alapítvány munkáját édesanyja barátnője által ismerte meg. Azóta születésnapjára nem játékot kér, hanem azt, hogy az erre szánt pénzt szülei adják az alapítványnak. Nekik is írt levelet, majd ellátogatott oda, megsétáltatta a kutyusokat, vitt nekik jutalomfalatot. A kilencéves kislány életét tehát teljesen kitölti a másokról való gondoskodás. Édesanyja szavaival: „mindig keresi az alkalmakat, nyitott szívvel és hatalmas lélekkel éli a mindennapjait”.
Nagy álma, hogy majd legyen egy kis kávézója, ahol mindenki boldog. Ő főzi majd a kávét és teát, és mindenki betérhet, aki szeretne egy kicsit feltöltődni. Azt is eldöntötte, hogy a gyerekek külön kedvezményt fognak kapni. Édesanyja még nem látja, hogy később ez lesz-e a hivatása, de bizonyára felnőttként sem kerül távol a segítő szakmák valamelyikétől. Már csak azért is van erre esély, mert édesanyja is gyerekkorában kezdett el önkénteskedni, és Janka pici korától vele megy, amikor ő segít valahol.
Az önkénteskedés családi vonás
Az önkénteskedés tehát a család mindennapjainak is része. Édesanyja először nagycsaládosok gyermekeire vigyázott, majd gyermekeket táboroztatott, időseket ápolt, fogyatékkal élő fiataloknak és idősebbeknek segített, később részt vett a Máltai
Szeretetszolgálat karácsonyi adománygyűjtő akcióiban; egyetemi évei alatt pedig gyermekeket fejlesztett, onkológiás betegeket ápolt, időseket látogatott a krónikus osztályon, és cimbora is volt a Bátor Táborban. Később a munkájában is megadatott az, hogy önkénteseket fogadó szervezetekkel dolgozhatott. Janka pedig mindenhova elkíséri. Pici korától fogva sokat beszélgetnek vele arról, miért fontos segíteni másoknak; ott, akkor és úgy, ahogy tudnak. Elmondták neki azt is, hogy a segítségnyújtásnak rengeteg formája van: egy jó szó, zebrán való átsegítés, egy apró ajándék; a legfontosabb, hogy észrevegye a környezetében, ha valakinek segítségre van szüksége.
Nem csoda hát, hogy Janka már nagyon fiatalon megérezte és átérezte, mit is jelent odafordulni a másikhoz, és megtapasztalta, mekkora örömöt is szerzett azoknak, akiknek segített. Ezért is folytatja tovább, évről évre töretlenül. Fontos, hogy nyitott szívvel éljünk, mert akkor szebbé tehetjük a világot. Hiszem, hogy gyerekeink alakítják a jövőt – zárja a beszélgetést az édesanya, és bizonyára Janka is hamarosan ugyanezt fogja vallani.
Szöveg: szöveg: Antal-Ferencz Ildikó
Megjelent: Gyógyító Magazin – 2020. ősz
