Jutalmam, hogy tehetem. – diakonissza jelmondat

A Bethesda a kommunista diktatúra alatt bekövetkező államosításáig diakonissza kórház volt. A protestáns nyugat-európai, elsősorban német mintára szervezett Filadelfia Diakonissza Egylet szeretetszolgálati tevékenységet végző, elsősorban betegápoló diakonisszái testvérközösségben élve töltötték be hivatásukat.

A kórház 1953-as államosítása után a diakonissza testvérek közül még néhányan átmeneti ideig az Apáthy Istvánról elnevezett gyermekkórházban dolgoztak, de a feloszlatásakor csaknem száz tagot számláló testvérközösségből ma már egyikük sem aktív.
Közülük még ma is többen élnek, és olykor mesélnek. Legtöbben a Bethesda szomszédjában működő Albert Schweitzer Szeretetotthon lakói, mely a Filadelfia egykori anyaházának kertjében épült a 70-es években.

A magyar diakonissza testvérközösség-építés alapelvéül a német minta szolgált: a kaiserswerthi alaptétel (Fliedner, 1836) az volt, hogy “a testvér gyermeke az anyaháznak, mégpedig az odatartozás és függés családi értelmében”.
A diakonisszák céljai tehát az anyaházi létformában megélt testvérközösségben értelmezhetők.

Az anyaház az a református keresztyén életközösség, amelyet a diakonisszák a vezetőség tagjaival együtt alkotnak. Ez a közösség áll: az imádkozó élettel gyakorolt és bizonyságtételekkel megpecsételt közös hitből, egymás terhének hordozásából; egymás segítéséből és fegyelmezéséből, az Isten országa építésére vállalt közös és szervezett munkából. Az anyaház a diakonisszákat egész életükön át, mint egy tápláló anya, élelemmel, ruhával és zsebpénzzel látja el. A beteg diakonisszákat gyógyítja, a fáradtat pihenésre küldi, a megerőtlenedettet gyámolítja, a halottat eltemeti.
1941-es diakonissza-szabályrendelet

“A diakónia pedig nem más, mint azok a jó cselekedetek, melyek igaz hitből, Isten törvénye szerint, az Ő dicsőségére történnek.” -írja a Filadelfiát megalapító lelkész, Bodoky (Biberauer) Richárd.

Biberauer Tivadar

A testvérek nemcsak betegápolással foglalkoztak, de a Filadelfia, és a többi anyaház is kórházak mellett működött, azzal különböző jellegű jogi statusban, de nagyon szoros szimbiózisban. A Bethesda és a Filadelfia kapcsolata az idők viharai során különbözőképpen alakult: Volt idő, hogy a gyülekezet kórházában ápolók voltak az önálló anyaházban élő diakonisszák, majd az anyaház lett a kórház tulajdonosa, az 1919-es kommün idején államosították a kórházat, később mindkét intézmény egyházkerületi felügyelet alá került. Bármilyen volt a jogi kapcsolat, a kórház mindvégig a szeretetszolgálati munka elsődleges fontosságú terepe maradt, vagyis az anyaház az előbb részletezett céljait elsősorban a kórház betegeinek ellátása során valósította meg.

A diakonissza életforma nem volt könnyű. A kaiserswerthi példát elemezve Bodoky azt írja, hogy “a családias közvetlen kapcsolat és melegség és a katonai függés, vagyis a hit vakmerőségével vállalt engedelmes áldozatkészség összhangjával és mértékével arányosak az eredmények. Akár az egyik, akár a másik, vagy mind a kettő meggyengülésével csökken az átütőerő és jelentéktelenedik a szolgálat evangéliumi értéke.”

A diakonissza élet legfőbb és alapvető feltétele az elhivatottság…

Az anyaház gondosan vizsgálta a szolgálatra jelentkezők személyiségét, motivációját. Érdemes idézni a “Felvételi tájékoztatás”-ból ennek megismeréséhez: “A diakonissza élet legfőbb és alapvető feltétele az elhivatottság, ezt pedig csak az nyerheti meg, aki ismeri és szereti bibliáját, s nemcsak hisz az érettünk megfeszített és feltámasztott Jézus Krisztusban, hanem életét alázatos lélekkel, Őt követve, az Isten engedelmes szolgálatába is akarja állítani.”

Diakonisszák

Az, aki a felvételi feltételeknek megfelelt és felvétetett az anyaházba, először egy évig, mint testvérjelölt teljesít szolgálatot. A testvérjelöltek nem viselnek egyenruhát, hanem egyszerű, sötétszínű ruhában járnak. A jelöltév alkalmat ad úgy az anyaház vezetőségének, mint az illető testvérjelöltnek arra, hogy meglássa: alkalmas-e az illető a diakonisszaszolgálatra. A diakonisszaház tagjainak sorába csak a diakonisszák tartoznak. A jelöltek először kezdő, majd segítő testvérekké lesznek, s miután segítő testvérek voltak, rendszerint kb. tíz év után történik meg a felavatásuk. Amennyiben a szigorú felvételi feltételeknek megfeleltek a jelentkezők, próbaidőre felvették őket a testvérjelöltek közé. Ha a jelölt a próbaidő leteltével “külső és belső elhivatásának bizonyságát” adta, felvételt nyert a testvérek sorába.

A Bethesda Gyermekkórház, amikor ma fogalmazza a küldetését, elsősorban a keresztyén szeretetszolgálat megvalósításáról, vagyis Krisztus szeretetének megjelenítéséről, ehhez gyógyító közösség építéséről, valamint a betegek teljes emberként (testi-lelki-szociális és spirituális személyiségként) és családjukban való megközelítéséről beszél.

A célok és eszközök tehát sokban hasonlítanak a diakonissza testvérközösség céljaihoz. A formák lényegükben térnek el, mivel az eltelt fél évszázad mélyen megváltoztatta az élet kereteit. Mégis, hitünk és az újraindulás óta eltelt időben tett megfigyeléseink alapján úgy érezzük, hogy a gyógyításnak értelme csak ezek között a keretek között van.
Olyan munkatársak kiválasztására és nevelésére törekszünk, akik lehetőleg élő hitből élő, testvéri közösségben motivált, önmagukat ezekért az értékekért feláldozni is tudó, autonóm, kreatív, a fejlődést pozitívan megélő lelkülettel keresnek küldetésükhöz teret.
A mai világ sokszor gyökeresen ellentétes motiváló tényezői között ez nem könnyű feladat. Bármennyi is a különbség a mai közgondolkodás és a diakonisszák gondolkodása között, a jelenlegi Bethesda sem tud mást tenni a diakonissza testvérközösséggel mégiscsak lényegében megegyező indítékú és célú szolgálata miatt, mintsem hogy kimondja, hogy a legfontosabb motivációs tényezőnek munkatársai körében a hitet és a szeretet-közösség megerősítését tartja. A diakonisszákra emlékezve a 135. évfordulón szobrot állítottunk kórházunk kertjében. Aszalós László szobrászművész alkotása 2007. őszéig minden nap hirdette nekünk a szolgálat jó hírét. Akkor azonban egy színesfém tolvaj szervezet áldozatául esett.
(Dr. Velkey György írásának felhasználásával)